Mióta világ a világ, a nagy horderejű döntések előtt az ember ki akarja fürkészni a jövőt. Kell valaki, aki segít ebben, akiről sokan tanúsítják, hogy előre látja a dolgokat. Lehet, hogy a jós a világ második legrégebbi mestersége.

 

 

Amit csak a jós adhat

Mit ad egy jós embereknek?

Az emberek bizonyosságot kapnak arról, hogy lehetséges a jövőbe látni. A még meg nem történt dolgok hitelességét a múlt vagy a jelen titkai adják meg. Ha olyan gondjaikról tudok beszélni, amit nem említettek meg nekem, akkor ez meggyőzi őket, hogy beléjük látok. Ezt minden vendégemmel végig kell csinálnom. És onnantól kezdve hisznek nekem. – „Még soha senki nem fejtette meg, mire gondolok, mit csinálok, hol fáj, mi a gondom!” – szoktak hüledezni ilyenkor. Az emberek a tisztánlátást egyfajta varázslatként élik meg.

Gondok, amik szétrágják az embert

Szóval, még le sem ültem a székbe nálad, már elsorolod az összes betegségem, és megmondod, miért jöttem hozzád?

Elsorolom a téged rágó gondokat.

Nem túl kellemes fogadtatás, elég rosszul érezném magam tőle…

Először. De, aztán bizalommal lennél hozzám, hogy jobbá teheted az életed. Ha udvariaskodnék veled, semmi nem változna. És az azt jelentené, minden zuhanna tovább a mélybe.


Tisztánlátás napszemüvegben

Mi az a tisztánlátás?

Már mondtam, hogy én nem gondolkodom el a másik emberről, hanem ahogy bejön az ajtón, nekem azonnal fogalmak jutnak róla eszembe. És ezekbe villan bele aztán pár olyan dolog képe, amik az élete fontos részei. Az egész egy tört másodperc. Gyakran nagyon nehéz elmondanom, mit láttam a vendégemben, mert az mindig sokkal több, mint amit szavakkal közölni lehet. De, a lényeg az, hogy keletkezett egy határozott és részlet-gazdag képem a másik emberről. Mindez, az intuícióm alapján.

Az intuíciót kidobólegények üldözik

Mi az intuíció?

Nem nagyképűségből, inkább az egyszerűség kedvéért mondom így - az intuíció leglátványosabban a kaszinóban, valamilyen szerencsejáték közben nyilvánul meg. Akinek nincs, az ott szórja szét a pénzét, akinek van, az onnan hordja haza. Amúgy, intuíciója mindenkinek van, csak a túlnyomó többséget leszoktatták arról, hogy higgyen benne, és arra alapozza a tetteit. Nincs ember, akinek óránként ötször-hatszor be ne villanna élesen az élet valódi képe. Én csak annyiból különbözöm az átlagtól, hogy megtanultam elkapni ezeket a képeket, és nincs kétségem bennük.

Ész és Hit a célfotón

Valóságosnak mered tartani a jövőképedet?


Igen, mert az egész alapja a Hit. A legtöbb ember a következetes gondolkodást tartja a megismerés egyetlen módjának, és úgy beszél a hitről, mint az ostobák bizonyosságáról, amelyért ráadásul nem kell tenni semmit. Pedig a Hit éppúgy belevilágít a valóságba, mint a Logika, és semmivel sem megbízhatatlanabb. A szilárd hit nem ajándék. Keményen meg kell küzdeni érte millió kérdéssel és az örök bizonytalansággal szemben. A jövőbelátás csak akkor működik, ha hittel hiszem, hogy a megérzésem és az akaratom a jövő egy lehetséges pillanatát mutatja. Ha képes vagyok hinni, akkor az, amit látok, valóságos. Hit vagy következtetések sora, mindegy, a jövő bírálja el, melyik volt igazabb.

Megállsz a szívnél, vagy belenézel a vesébe is?

Esetleg vércsoportot is látsz, meg kromoszómákat?

Ha most ez a kérdés arra utal, hogy mindentudó vagyok-e, akkor az a válaszom – nem. Intuitív állapotomban, azokat a dolgokat mondom, amik megjelennek. Ha már megvan a bizalom a vendégemmel, és ő bármilyen részletre rákérdez, azt el tudom neki mondani. De, megismétlem, én azonnal bele tudok kezdeni az életed elmesélésébe, nem kell nekem ahhoz beszélgetnem veled előtte. Én rögtön sorolom – „Huszonhét éves vagy magányos, nem tudod elengedni a volt férjedet, nem tudsz rendesen aludni… Most vettél egy függönyt. Ha ideges vagy, nekiállsz szőnyeget porszívózni. Diétázol.” - És erre a vendég azt mondja, így van. Az ilyesmi még a legbizalmatlanabbat is meggyőzi, megnyugtatja, és akkor kezdődhet a munka, mert csak akkor látok a másik agyába, ha nyugodt. De, van egy olyan típus is, aki annyira ideges és annyira fél, hogy képtelen elmondani a nevét és, hogy hány éves. Általában ezt kérdezem mindenkitől. Belezavarodik a saját nevébe, és nem tudja a korát – sajnos, nem lehet velük mást tenni, mint megköszönni a bizalmukat, és útjukra engedni őket. Az ilyen túlfeszítettség főleg nőkkel fordul el.

Van-e jós titoktartás?

Egy jósra is jellemző-e a szigorú diszkréció, mint az orvosokra, ügyvédekre?
Persze. A jós munkája nem könnyű, és a kemény koncentrálás után jó felejteni, a diszkréció itt kezdődik. Sokszor, ha akarnám, akkor se tudnám felidézni azt, amit egész sajátos állapotban érzékeltem valakiről. Másrészt, pedig megtanultam, hogy be kell fogni a számat. Mondom, hozzám mindenféle ember jár, és bevallom, vannak közöttük félelmetesek is.


Volt már, hogy valaki, vagy egy hatóság érdeklődött nálad egy olyan emberről, akivel előzőleg találkoztál a munkád során? Faggattak róla?


Röviden – igen, volt. És pár másodperc alatt lezártuk az ügyet. Számtalan okból nem adhatom ki a vendégeimet.

Amit csak a jós adhat

Gondok, amik szétrágják az embert

Tisztánlátás napszemüvegben

Az intuíciót kidobólegények üldözik

Megállsz a szívnél, vagy belenézel a vesébe is?

Van-e jós titoktartás?

back